Olyan szépen indult minden
Sophie 2008.03.16. 15:28
Olyan szépen indult minden. Egy fiú és egy lány szerelmesek lettek egymásba, boldogan éltek, bármi baj nélkül. Akárcsak a mesében. Ám az élet nem ilyen egyszerű. A fiú világhíres volt, alig volt a lánnyal, ráadásul meg is csalta őt. A lány ezt nem tudta elviselni vagy feldolgozni. Mikor végre odáig jutnának, hogy megbeszélik a történteket, a dolog ismét veszekedésbe torkollik.
- Nem érdekel Bill! Megcsaltál, kétszer is. És most arra kérsz, hogy bocsássak meg? – kérdezte a lány.
- Nem, én csak annyit kérek, halgass meg! – könyörgött Bill.
- Hiszen már annyiszor meghallgattalak! Ne haragudj, ez nekem nem megy – mondta könnyes szemmel a lány.
- Kérlek, kérlek ne haragudj rám! Részeg voltam és… és… alig voltam magamnál!
- Könnyű ezt mondani!
- De…
- Kérlek Bill, most menj el – hajtotta le a fejét a lány.
Bill nem mozdult. Ült szerelme ágyán, és a lányt nézte, azt a lányt, akiben a jövőjét látta.
- Bill, most menj el – ismételte meg a lány.
- Kathy én…
- Bill, nagyon szépen kérlek, könyörgöm, menj el!
Bill felállt az ágyról, lassú és hangtalan léptekkel az ajtóhoz sétált és megfogta a kilincset. Még egyszer utoljára visszanézett Kathyre. A lány is felemelte a fejét, és erősen Bill szemébe nézett. Ha tudta volna, hogy akkor nézett bele utoljára…
A fiú kilépett az ajtón, és elindult… nem tudta, hogy hová, egyszerűen csak elindult.
Kathy arcán most folyt le az első könnycsepp, majd az elsőt a többi követte. Már – már reszketett a fájdalomtól. Amit a lelkében érzett…
Sötét volt. Bill fejében csak úgy cikáztak a gondolatok. Nem tudta, mit tegyen. Két dologban volt teljesen biztos. Az egyik, hogy Kathy nem bocsájt meg neki, a másik, hogy a szerelme nélkül nem élet az élet. Ő már nem bírta tovább. Egyszerűen nem ment neki. Tudta, mennyi rajongója szereti, és mennyien tisztelik. Ám ez neki semmi sem volt. Ő csak egy ember szeretetére, szerelmére vágyott. Csak egyére. Lassan sétált a németországi csöndes utcákban, a léptei kopogtak a járdán, ahogy a lassan eleredő eső a háztetőkön. Bill önkéntelenül bement egy nagy emeletesházba. Mostmár tudta, mit kell tennie. Rohant felfelé a lépcsőn. 3., 4., 5. emelet…
- Nem, én szeretem őt! Nagyon nagyon szeretem – mondta ki a végső gondolatát Kathy. Kirohant a szobájából, ahonnan azóta sem mozdult, mióta szerelme elhagyta azt. Leszaladt a lépcsőn az előszobába, felkapta a kabátját, és futott. Futott, ahová vitte a sors, és futott ahogyan csak bírt. Utcákon keresztül, Billt keresve. Húsz perc alatt ért oda, ahol Bill valójában volt. Nem tudta, mi történik, nem értett semmit. Az emeletes ház körül mentők, tűzoltók, rendőrök és emberek álltak. Nyolc sziréna szólt, és világította meg az éjjeli sötétséget. Kathy feje zúgott, nem akarta felfogni mi történt. Felnézett a ház tetejére. Egy fekete alakot látott. Egy magas fekete, loboncos hajú alakot. Hirtelen megértette. Felfogta, elveszti élete nagy szerelmét. Élete legnagyobb részét, azt a fiút, akit tisztelt, imádott, és ami a legfontosabb, akitől gyermeket várt. Ha ezt Bill tudta volna, de nem tudta. Ha tudta volna, valószínűleg nem tette volna meg azt a végzetes lépést, ami már az életébe került.
- Bill! – ordította Kathy teljes torokból, és térdre rogyott.
Bill azonban nem hallotta ezt. Ő már semmit sem hallott. Üveges tekintettel meredt maga elé, és várta, mikor jön az a nagy szél, ami lefújja őt a háztetőről, mikor jön a sors keze, és löki le, vagy mikor csúszik már ki lába alól a talaj.
- Szeretlek Bill – ordított ismét Kathy.
A sors keze megérkezett. Bill háttal fordult az embereknek. Elrugaszkodott, és leugrott a tetőről…
- Neeeeee – ordította Kathy, olyan hangosan és fájó szívvel, ahogy még soha senki…
2010 legnagyobb tragédiája: Bill Kaulitz, a Tokio Hotel világhíres énekese, aki történelmet írt, egy hullámot indított be, öngyilkos lett! Milliók sírnak, üvöltenek és fordulnak magukba a napokban. Milliók ragadnak kést, vagy ugranak a mélybe. De egyikük sem szenvedte meg annyira ezt a fájdalmas időszakot, mint Bill legnagyobb szerelme, Kathy, aki nem lett öngyilkos, vagy nem fodult magába. Őt a bánat ölte meg. Nem voltak fájdalmai. Abban a temetőben találták meg, ahol Billt is eltemették. Fehér, hideg holtteste a fekete márványra borulva fagyott bele a télbe. Mostmár együtt vannak. Együtt, boldogan és szerelmesen…
|