- Miért? Miért csinálja ezt velem? Tudja, hogy szeretem! Tönkretesz Richie, érted? Imádom őt, szerelmes vagyok belé… Miért? Mi a f***nak csinálja ezt velem? Mit akar ezzel elérni? Mi rosszat tettem, hogy ezt érdemlem? Jaj… miért? – járkált fel – alá Chris a hotelszobájában.

- Nyugodj meg Chris! Kérlek, nyugodj meg!

- Nem tudok, nem érted? Egyszer azt mondja szeret, másnap meg felhív és közli, hogy jobb lenne ha szakítanánk. Nem tudok így élni, érted? Szeretem őt! Teljes szívemből szeretem… Ő álmaim nője, és ezt teszi velem! Nem fogok beletörődni! Sok mindent elszúrtam! Nagyon sok mindent, de ezt akkor sem érdelmem! Terveink voltak. Nagy terveink. Házasság, gyerekek… és tessék. Most mondd meg, mit csináljak?

- Küzdj érte Chris!

- Na, de meddig? Már másfél éve tűrök, könyörgök és küzdök! Tönkretesz! Nem tudom ezt csinálni…

- Kérlek Chris, bírd még egy kicsit! Csak egy nagyon kicsit! Ha szereted, vársz még rá egy keveset. Ha pedig akkor sem változik a helyzet, meg fogja érteni, hogy te ezt már nem tudod elviselni – mondta Richie.

- Ó, ha ez ilyen egyszerű lenne… Mi az, hogy ne találkozzunk mert a volt pasija, Jason ott sétált az utcában. Hogy lehet ilyet kérni? Mi az, hogy elmegy hozzá Jason és Cathrin megkér, hogy most ne keressem? Mellesleg pedig közli, hogy semmi baj nincs. Na hát a ***** életbe! – roskatt le a fotelbe Chris, és tenyerébe temette az arcát.

- Menj el hozzá Chris, modd el neki, hogy mit érzel…

- Már megtettem. Nem bírom Richie, elmegyek innen – állt fel a fiú, felvette a kabátját és kirohant az ajtón.

Szaladt ahogy a lába bírta. Ám nem hagyott otthon egy kis táskát, amiben az élete forgott kockán. Chris össze volt zavarva, nem tudta, hogy mit akar. Annyi szenvedést élt át az életben… Abban a pillanatban nem gondolt a családjára, a barátaira vagy a rajongóira. Egy ember érdekelte, a nagy Ő, akitől a jövőt várta. Akiben bízott, akiben csak a szépet látta, és akit a világon a legjobban szeretett. Volt már szerelmes. Nem sokszor, de volt. Most azonban tudta, ez véresen komoly. A szeme égett, az oldala is szúrt már a sok futástól. De őt nem érdekelte semmi. Csak futott az éjszakai sötétségben. Futott utcákon, parkokon keresztül. Csak rohant. Néha egy kicsikét lassított, de amint újra volt egy kis energiája megint rohanni kezdett. Egyszer azonban megtorpant. Egy temető előtt állt, és a lámpákkal kivilágított kaput nézte. Odasétált, és nyugodt lélekkel, és már lassú léptekkel bement a temetőbe. Sokáig bolyongott, mire megtalálta azt a sírt, amelyiket kereste. Leguggolt mellé, és megigazította a virágokat.

- Hát… szia anya! Azt hiszem nem kell elmondanom neked, mit érzek most. Tudom, mindent tudsz és hallasz rólam. De kérlek hagy mondjam el neked, mi az amit érzek. Úgy fáj, hogy elmentél, hogy egyedül hagytál… Azt hittem, belepusztulok a fájdalomba. Úgy éreztem, már csak napok kérdése, és újra látjuk egymást. Akkor azonban találkoztam egy lánnyal. Pontosan két éve. Ő volt az, akiben a boldogságomat láttam, és rögtön tudtam, mindaddig őt vártam. Járni keztünk, és nagyon boldogok voltunk. Fél évvel a kapcsolatunk kezdete után azonban minden megváltozott. Csak jöttek a poblémák és a gondok. Az elején még én is kitartottam. De ez ma már nem megy. Annyit vártam Chatrinre, annyira szeretem és becsülöm őt, biztos voltam benne, hogy ő az igazi. Még most is tudom. De én ehhez kevés vagyok. Egyszerűen belefáradtam. Hogy mibe? Ebbe az egészbe, de nem tudom, talán az életbe… Tudom, ez most furcsán hangzik, hiszen még csak 23 éves vagyok. De belefáradtam. Köszönöm, nekem ennyi elég volt, ebből a mocsokból én nem kérek többet… Nem akarok tovább szenvedni, hiszen előbb vagy utóbb úgyis tönkremegyek és akkor megint csak szenvedni fogok… De térjünk vissza Chatrinra. Hiába próbálom meg nem szeretni, nem tudom elfelejteni. Úgy vágyom még rá. Mikor meglátom őt, a szívem a torkomban dobog. Egyszerűen hiányzik, nagyon szeretem! Annyira fáj, hogy nincs itt velem! Annyira fáj! Nem bírom, anya. Érte éltem, már csakis érte… Ha tudnád, hogy hány éjen át kívántam őt! Csak szeretne ismét! Biztosan egymásra találnák megint, ki tudja… Talán 5, 10, 15 vagy 20 év múlva, de én addig nem tudok várni. Csak azért jöttem, hogy elmondjam ezt neked, és hogy azt is megtudd, nemsokára találkozunk – állt fel a sír mellől a fiú.

Kisétált a temetőből. Csak ment tovább. Mosolyogva. Nemsokára egy tóhoz érkezett. Ott találkoztak Chatrinnal legelőször. A szíve ismét fájdalmasan szúrni kezdett. Ott akart meghalni, ahol a legfájdalmasabb, és tudta, az az a hely. Kinyitotta a kis táskácskát. Kivett beőle egy fegyvert. A tó széléhez sétált, és a fejéhez emelte a pisztolyt.

- Szeretlek Chatrin – mondta ki az utolsó szavait.

Már majdnem meghúzta a ravaszt, amikor egyszer csak megszólalt a telefonja.  Először hagyta, hagy csörögjön, de mivel nem bírta tovább, kivette a zsebéből és eldobta. Akkor azonban megfordult a fejében, hogy a szerelme keresi. Egyre csak ez járt a fejében. Hirtelen eszébe jutottak a régi szép idők… Azok a gyönyörű nappalok és a csodálatos éjszakák.  Eldobta a pisztolyt és a telefonjához rohant. Valóban Chatrin kereste. Felvette.

- Haló? – szólt bele remegő hagon.

- Szia Chris! Átgondoltam mindent! Nem tudok nélküled élni, hiányzol! Nagyon hiányzol Chris!! Szeretlek, teljes szívemből szeretlek – szipogott Chatrin.

- Ó édesem! – folyt le egy könnycsepp Chris arcán. – Rögtön odamegyek hozzád! Egy perc és ott leszek.

- Kérlek, ne haragudj rám! Szeretlek Chris, teljes szívemből szeretlek! Annyira, mint még soha senkit – borult Chris vállára a lány.

- Én is szeretlek kicsim, örökké szeretni foglak – simogatta Chatrin hátát Chris.

Egymásra néztek és megcsókolták egymást. Egyre szenvedélyesebben és egyre szerelmesebben. Az ágy felé közeledtek, nemsokára pedig már azon feküdtek. Chris lehúzta szerelméről a felsőjét és csókolgatni kezdte a nyakát. Mindent elfeledett maga körül. Egy dologra koncentrált. Csakis egyre…

A két fiatal életük legcsodálatosabb éjszakáját töltötte együtt. Chris nemsokára eljegyezte Chatrint, és az esküvőt is megtartották. Csodálatos napokat éltek át együtt. Azt hitték, ennél jobb már nem is törénhet velük. Ám tévedtek. Chatrin, az esküvőjük után két hónappal teherbe esett és világra hozta első kifiukat Daniel – t. A kisfiú gyorsan cseperedett, majd még egy kislánnyal bővült a család, Linával.

Chris Watrin 85 évesen vesztette életét, három nappal felesége halála után. Boldog apuka, nagypapa és dédpapa volt. Imádta a fiát és a lányát, akiknek később gyerekeik születtek.  Az öt unoka után pedig világra jött a három dédunoka. Chris sajnos nem élhette meg többi dédunokája születését, de így is hihetetlenül tökéletes, boldog és csodálatos élet után halt meg…