Másnap reggel boldogan ébredtem fel Bill még mindig aludt, hagytam had' aludjon még úgy is volt két óránk az indulásig. Halkan felkeltem mellőle kimentem a fürdőbe, letusoltam felöltöztem egy kis sminket raktam föl nem kellet olyan sok mert szép volt a bőröm. Arra gondoltam, hogy hozatok föl reggelit és azzal ébresztem föl Billt,gyorsan fogtam a telefont beosontam a fürdőbe kértem a szoba szervízt, hogy hozzanak föl egy istenien finom reggelit. Kopogtattak az ajtón gyorsan kinyitottam adtam borravalót a srácnak,odatoltam az ágyhoz a kiskocsit a kezembe vettem a külön Billnek kért kávét, megcsókoltam a száját az orrához tartottam a friss kávét, ahogy megérezte az illatát nyújtózott egy hatalmasat kinyitotta a szemét.
-Hmm...ez meg ezt nekem hozattad?-kérdezte meglepődve.
-Igen szerelmem csak is neked, hogy jól induljon a napod szerelmem! -bújtam mellé egy csók kíséretében.
-Ketrin kicsim köszönöm ez nagyon jól esett, ümm....és ez a kávé isteni,köszönöm csókolt meg.
-Nemsoká' indulunk tovább ez lesz az utolsó fellépésünk aztán jön az egy hét szabadság ahol senki sem fog minket zavarni csak mi leszünk ott ja meg Tom de ő föltalálja magát.-mondta Bill lelkesen.
-Úristen elsem hiszem, hogy ma léptek föl utoljára ah aztán együtt leszünk egy teljes hétig, jujj Bill annyira izgatott vagyok!-ugortam a már előttem álló fiú nyakába.
-Hóha óvatosan Keti kidül a kávé.
-Nem érdekel mert olyan boldog vagyok, hogy azt el sem tudom mondani!!
-Nemsokára indulnunk kell, ez lesz az utolsó fellépésünk és utána szabadság!-mondta megkönnyebbülve Bill.
-Igen már alig várom szerelmem!-öleltem át szorosan a karja alatt és ő meg anyakamat imádtam nagyon.

Kopogtattak az ajtón:
-Bill tíz perc és indulunk a stadionba készülődjetek.-jött be Tom.
-Rendben köszy tesó igyekszünk.
 -Agy még egy csókot szerelmem és készüljünk mert leharapják a fejünket.- csókolt meg Bill forró szenvedéllyel.
-Annyira imádlak te őrült rocker!.és jól a fenekére csaptam.

Bill elindult letusolni miután végzett felöltözött, a kedvenc farmerját vette föl egy piros póloval, utána megcsinálta a haját én meg kisminkeltem de most nem a szokásos módon, a szeme sarkába húztam egy vonalat így még hangsúlyosabb lett a szeme. Billnek minden jól állt mert helyes volt az arca és picit nőies ezért remekül lehetett sminkelni. Egy óra telt el azóta, hogy Tom beszólt lent a halban volt a gyülekező már mindenki lent volt csak ránk vártak. A mai uticélunk Berlin volt vagyis visza Berlinbe de ott egy igazán hatalmas koncertet adnak a srácok. Berlin legnagyobb stadionjában lépnek fel az Olympiastadionban, két órás koncertet adnak, ez Berlin legnagyobb befogadóképeségű stadionja 110 ezer embert tud fogadni.
Ez egy hatalmas szám és nagyon izgulok, hogy minden jól menjen.
 Két órával később már Berlinben voltunk, végre ideértünk mindenki nagyon izgatott volt az este miatt, még volt idő a koncert kezdésig addig úgy döntöttünk Billel, hogy elmegyünk sétálni.
-Oh Bill olyan jó,hogy a konci előtt kettesben lehetünk de nem lesz ebből baj?
-Semmi baj nem lesz édesem egy olyan helyre megyünk ahová a fanok nem jöhetnek utánunk ez egy privát hely.-mondta Bill elbűvölő mosolyával.
-Ez nagyszerű Bill akkor ez egy szórakozó hely?
-Olyasmi de ide csak sztárok léphetnek be és innen semmijen információ nem juthat ki rólunk meg másról sem.
Billt és engem a testőr Saki fuvarozott el a kluba meglepődve tapasztaltam, hogy megengedte Bilnek a koncert előtti bulizást de őrültem, hogy nem tiltakozott.
-Megérkeztünk ez az a klub remélem tetszeni fog Ket.-csókolt szájon Bill.
-Kívülröl nagyon bejön de menjünk be már alig várom, hogy táncoljak veled.-fogtam meg Bill kezét és kiszáltunk a sötétített kocsiból.
Saki is követett minket mint egy jó testőrhöz híven Billt az életén át is megvéde elég muris egy helyzet ez de majd megszokom azért remélem a nyaralásra nem jön velünk.
Beértünk a kluba minden nagyon puccos volt olyan igazi elit klubhoz méltóan mindenhol testőrök és igen gazdak emberek, kicsit kellemetlenül is éreztem magam de megszorítottam Bill kezét és máris nyugodt voltam.
-Jóestét Kaulitz úr! A szokásos asztalához kísérhetem a hölggyel?- Kérdezte a pincér.
-Igen köszönjük!-felelte Bill.
Ahogy mentünk az asztalunkhoz felismerni véltem egy ismerős arcot nemakartam hinni a szememnek, ez meg mit keres itt kérdeztem magamtól.