-Végre megjöttetek merre csavarogtatok?!-kérdezte Tom morcosan.
-A privát clubban voltunk de visza is jöttünk mert Ket nemérezte jól magát.
-Csak nem terhes vagy Ket?-viccelődött Tom.
-Neeem ne baromkodj már Tom!-lüktem arrébb.
-Oké csak hülyültem, gondolom van annyi eszetek.majd megpuszilt Tom.
-Hééé el a kezekkel ő az enyém Tom!-mondta féltékenyen Bill.
-Tudom én de attól nem puszilhatom meg?
-Nem igazán Tom!-mondta Bill közben magához ölelt.
-Srácok hadjátok abba, inkább készüljetek a koncira.-mondtam nekik egy kicsit idegesen.
-Igazad van Ket, megyek is skálázni a gumimacikat előadom.-nevetett Bill.
-Jaaaj csak azt neee!-fogta be a fülét Tom.

 Mindenki nevetett rajta.

-Mit nevettek olyan szörnyű?-kérdeztem a többiektől.
-Ajjaj főleg ahogy Bill előadja!-mondta Georg.
-Na akkor had halljam, hogy a drágám miként énekli!-mondtam két taps közt.
-Akkor mi inkább bedugjuk a fülünket addig. -mondták a többiek.
-Nem tudom, hogy mi bajotok van azzal ahogy előadom?!-mondta Bill röhögve.
-Ne is foglalkozz velük Bill én meghalgatlak.
-Rendben Ket akkor kezdem.-mondta Bill nevetve.

Előadta az ő verziójában a gumimacidalt hát mit nemondjak nyomdafestéket nemtűrő szavakat is beleszőtt a dalocskába, de nekem annál jobban teccet nem úgy mint a többieknek ők utálták mindenki befogott füllel ült vagy éppen álldogált.
-Bill hagyd abba könyörgöm!-szólalt meg Tom.
-Naa mindjárt végzek nyugi srácok!.-bekell énekelnem a konci előtt,nem akarok megkukulni a harmadik szám után.
-Értjük mi-értjük.-mondta Georg a földön vergődve a nevetéstől.

Itt az idő fiúk, kapjátok össze magatokat és irány a színpad!-jött be Saki.
A srácok hirtelen megkomolyodtak, hirtelen nagy lett a nyüzsgés a srácok körül mindenkinek megvolt a maga dolga, elindultak a színpad felé az emberek már követelték a Tokio Hotelt, a srácok nagyon izgultak megszólalalt az első szám, Tom felszaladt a  színpadra utána ment Georg, Gustav már ott ült a dobok mögött és adta a ritmust, Bill is felment és elkezdte énekelni a számot az emberek színte megőrültek amikor Bill is csatlakozott a bandához. Egy darabig még figyeltem az én Billemet, annyira csodásan festett a színpadon és imádtam a hangját a mozgását ahogy előadta magát. Sajnos nem maradthattam ott mert találkozóm volt azzal a szemét Oscarral, a szívem majdnem belehalt a félelembe de muszály volt találkoznom vele. Elindultam a hosszú folyosón egyenesen a kijárat felé ahol megbeszéltük a találkozót Oscarral, mindenféle gondolatok jártak a fejemben a testem remegett a vele való találkozástól, a szívem nem akart menni de az eszem tudta, hogy nem szabad ellenkezni Oscarral. Odaértem a kijárathoz kezem mintha ólomból lett volna olyan nehezen nyomtam le a kilincset, az esti langyos levegő megcsapta az arcomat, amitől libabőrös lettem de nem azért mert hideg volt hanem a félelemtől amit abban a pillanatban éreztem. Kiléptem az ajtón nagyon lassan színte még kapaszkodtam az ajtóba, még vissza néztem a folyosóra hallottam Bill csodálatos hangját a tömeg sikítozását, legszívesebben ordítottam volna de egy hang se jött ki a torkomból mintha valami elzárta volna a hang útját.
-Tudtam, hogy itt leszel!-hallottam Oscarr érdes hangját a hátammögül.
Lassan megfordultam és igen Oscar volt az, sajnos eljött ahogy megmondta, de egy szót se tudtam kinyögni annyira féltem tőle.
-Na miaz nem is örülsz nekem?!-mondta gúnyos nevető hangon.
-Ahogy mondod, gyűlőllek miért nem hagysz békén!!?-mondtam neki elcsukló hangon.
-De szépségem miez a hangnem?-közelített felém, hogy megérintsen.
A lábaim mintha a földbe gyökereztek volna nemtudtam mozdulni a félelemtől.
-Ne közelíts felém maradj ott!!-most erélyesebben szóltam neki,de mintha nem is hallotta volna csak vigyorgot.
-Miért vagy ilyen ellenséges,régen nem ilyen voltál édesem?
-Nem vagyok az édesed te rohadék! Nyögd ki, hogy mit akarsz tőlem és tünj el!!-közben hátráltam.
-Azt akarom, hogy gyere vissza velem Stutgartba ahol éltünk, szerelmesek voltunk bold....(a szavába vágtam)
-Fejezd be!-színte ráüvöltöttem és ellöktem magamtól amennyire  bírtam egy nagydarab embert, a szememből záporoztak a könnyeim, szorosan a falhoz húzódtam és becsuktam a szemem hátha eltünik Oscar.
-Soha de soha nemfogok visszamenni oda, de ha mégis akkor nem veled!
-Szóval így állunk, sejtettem, hogy ezt fogod válaszolni akkor drasztikus lépésekhez kell folyamodnom!-mondta Oscar dühösen.
-Miért csinálod ezt velem, könyörgöm hadj békén, kérj mást csak ezt ne!-mondtam elcsukló hangon alig láttam a könnyeimtől.
-Szeretlek még mindig Ketrin és azt akarom, hogy gyere velem haza.-közelebb lépett és átölelt.
-Engedj el undorodom tőled, gyűlőllek!-próbáltam az öleléséből menekülni de erősebbnek bizonyult.
-Mikor felejted már el azt ami történt csak egy kis játék volt az egész.-felemelte a fejemet és egyenesen a szemembe mondta.
-Te rohadék neked csak játék volt nekem a kínok kínja, és még azt mered mondani, hogy szeretsz?!-szerencsére magassarkú volt rajtam jól ráléptem a lábára, azonnal elengedett a szoros ölelésből, elkezdtem futni a sötét sikátor felé. Alig láttam valamit a könnyeimtől csak futottam ahogy a lábom bírta, hallottam, hogy a nevemet kiáltja és nagyon mérges tudtam, hogy most felidegesítettem.
-Gyere vissza te ribanc, Ketriiiin!-hallatszott az üvöltése.
Zsákutcába kerültem nincs tovább út, próbáltam elbújni egy kuka mögé, hallottam a cipője kopogását az aszfalton, már sírni se tudtam csak az érdekelt, hogy meglógjak előle, hirtelen abbamaradt a kopogás, visszafolytottam a lélegzetemet akezemet a számra tapasztottam nehogy meghallja a zihálásomat.....