Megérkeztünk a szállodához,Saki leállította a kocsit,a szívem most még jobban a torkomban kalapált,mint amikor Oscarnál voltam. Éreztem valamit,de nem tudtam hova sorolni, elindultunk a hátsóbejárathoz eszemben volt a levél amit Billnek írtam, arra gondoltam,  hogy mit reagált rá amikor elolvasta vagy ha most meglát,vajon mi járhatott a fejében? Biztos megútált.

Saki kinyitotta az ajtót előttem,beléptem a már ismert folyosóra,ahonnan pár órával ezelőtt úgy osontam ki. Szinte éreztem Bill illatát, mindenről ő jutott az eszembe.
Saki folyamatosan a sarkamban volt,mintha az árnyékom lenne,kicsit adegesítő volt a dolog. Mintha Bill lennék úgy tett velem. Hmm...de nem érdekelt csak már Bill pillantására és érintésére vágytam, na meg persze arra az édes csókjára.

-Menj be a szobába, addig én szólok Billnek, hogy itt vagy!  -szinte utasított Saki-.
-Rendben van, egy tapottat se mozdulok innen!

Majd sarkon fordult Saki, és kiviharzott a szobából.
Körülnéztem, minden úgy volt mint amikor elmentem, észrevettem Bill ékszeres ládikáját, hm..dejavu érzésem volt. Odamentem és felnyitottam,  láttam hogy nincs benne a levél, bizonyára már rég' elolvasta.
Lelki szemeim előtt elképzeltem az arcát, gondolom nem szólt senkinek róla, csak fogta magát és elvonult egy nyugis helyre.
Talán még az öccsének szólt róla de másnak nemhiszem.
Most igazán rosszul éreztem magam, talán nem kellett volna ez a levél, talán súlyos hibát követtem el amikor megírtam. Tom biztos elítél ez miatt, és ha Bill sem érti meg? De lesz ahogy lesz! Ha mennem kell akkor megyek, de nem tudom elképzelni az életem nélküle, képtelen lennék más férfi karjaiban,ölelésében,csókjaiban boldog lenni! Nekem csak is Bill kell...

-Úristen!  -kiálltottam fel.-

Ahogy Bill ékszereit néztem, a nyakamhoz kaptam...ELVESZETT!
De hol és mikor? Biztos amikor Oscarral dulakottam akkor feszíthettem el a nyakláncomat,amit Billtől kaptam.
 Mi lesz ha észreveszi,hogy nincs rajtam?
Az volt az első dolog amit kaptam tőle,ezt nem hiszem el...sírva rogytam a fotelbe.

Eközben az ikreknél...

Tom végigolvasta a levelet de egy kukkot se értett belőle.
- Bill ezt magyarázd meg, mert egy szavát sem értem ennek a dilis tyúknak...
- Akkor elmondom a frankót...Sakival figyeltettem Ketit, azóta a clubbos este  óta. Egy furcsa fickó követte őt a mosdóba, nagyon gyanus alaknak néztem és szóltam Sakinak, hogy Ketrint tartsa szemelőtt az ő érdekében.

- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy megcsal(t)?
- MERT AKKOR AZT NEM TESZI ZSEBRE AMIT TŐLEM KAP!
- Nyugi Tom  remélem, hogy nem!  De legbelűl azt érzem, hogy nagyon szeret.
- Hát nem is tudom Bill, nekem már a kezdetektől fogva gyanus volt a csaj.
- Tom neked minden csaj gyanus aki a közelembe férkőzik, és különben is én  kezdeményeztem ezt az egészet ami kettönk közt kialakult. Ket nem is  akarta az elején, pedig éreztem,  hogy vonzódik hozzám.
- Nekem még mindig gyanus a lány, de ha te mondod Bill akkor van benne  igazság.
- Visszamegyek a szobába, te nem jösz Bill?
- Még nem.  Menj csak.
- De nehogy valami hülyeséget csinálj!
- Nyugi azt az örömöt nem adom meg,  egy  félmosolyt eröltetett Bill az arcára.
- Bill te nem vagy normális!  Hallod tesó nélküled én sem érek semmit, veled  vagyok egy teljes ember!  - majd megölelte Billt, ami nagyon ritkaság kettőjük  közt -
- Kösz Tom, én sem gondoltam komolyan!  Jó testvér vagy!

 A szobában...

 Most lehet nem a nyaklánc miatt kéne aggódnom inkább, az miatt amit Bill fog mondani.  Félek,  hogy azt mondja: tünj el látni se akarlak!  Ezt pedig nem élném túl, túlságosan szeretem, inkább végeznék magammal mintsem nélküle éljek.
Hol van már Saki már egy órája eltünt, most szívatnak? Nagyon félek, valami roszat érzek sőt nagyon roszat...
Ahogy ott ültem a fotelben, arcomat a kezembe temetve és sírva, egy kéz érintette meg a vállamat...
Megijedve néztem oda...Tom volt az, tekintete hideg és kimért volt. Félelmetes volt a nézése de ez most nem olyan "bugyinedvesítő volt". Hanem olyan mint amikor a csapatba kerültem, ugyan az a "ki a fasz vagy te?!" nézése. Már tudtam ebből, hogy mi fog következni, de bíztam benne, hogy nem teszi meg.

- Szóval előkerültél?! Tudtam...tudtam előre, hogy csalódást fogsz okozni a bátyámnak! - Hangját felemelte, a karomat erősen szorította szeméből kiolvastam a fájdalmat. Rosz volt a szemébe nézni mintha Bill szemébe néztem volna, szemeim kezdtek elhomályosodni újra. Féltem attól amit Bill érez, pedig őt akarom, de ezt Tom nem érti meg úgyse...közelebb lépett hozzám Tom, a fülemhez hajolt egészen közel.  Csak ennyit mondott: TAKARODJ! Hangja tiszta és érthető volt...