- Tom kérlek hallgass meg?! Belenéztem, mogyoróbarna szemeibe elakartam mondani, hogy mi történt velem az éjszaka de meg sem hallgatott.
- Mondtam, hogy ha a bátyámmal akarsz szórakozni azt nem úszod meg! He az a legviccesebb, hogy ő még ezek után is őrülten szeret, és SZENVED! Miért tetted ezt vele?! Nem adta meg azt amire vágytál vagy mii?!  Adj erre választ!
Hevesen rázta a karomat, a szemei könnyesek lettek neki is a fejét lehajtotta.

- Tom, kérlek hallgass meg nem így akartam, soha nem bántanám Billt hiszen imádom! Tom még mindig a földet bámulta, csak a hatalmas sapkájának beszéltem, hirtelen elkezdett nevetni kezdtem megijedni tőle.

- Tom jól vagy?! A kezemmel megközelítettem az arcát már majdnem megérintettem, de hirtelen elkapta  a csuklómat, utána a másikat is.
- Mit akarsz? Már kezdesz megijeszteni!
- Engem bezzeg visszautasítottál anno, de egy jött ment palinak engedsz, te is csak egy ócska...
Befogtam a száját. Kérlek ezt ne mond ki, félek megbánnád.
- Nem érdemled meg, hogy mondjak neked akármit is. Most nyugodtabb volt Tom hangja, tudtam mit érez irántam de már anno megbeszéltük, hogy én a testvérét akarom.
- Tom...kérlek ne haragudjatok rám, de jobb lesz ha télleg elmegyek, nem szeretném, hogy miattam megromoljon a kapcsolatotok. - Mond meg Billnek, örökké szeretni fogom de el kell mennem.
Felkaptam a kis táskámat, amiből még ki sem pakoltam, még egyszer ránéztem a rasztára. De ő nem nézett rám, csak a földet bámulta továbbra is.
Az ajtó felé vettem az irányt, de akkor elkapta a karomat, most nem szorította meg nagyon gyengén fogta meg, egy hirtelen mozdulattal elém ugrott, mélyen a szemembe nézett és ennyit mondott: ne menj el...kérlek!
- Ne, ne tedd eszt velem, két férfit nem szerethetek...nem szabad hiszen ti ikrek vagytok ennél rosszabb nem is történhet egy nővel, én Billt szeretem ,Tom már választottam! De te ezt nem érted meg, muszály lesz elmennem, pedig ha tudnád, majd megszakad a szívem..

- Ne menj el mert Bill szeret és nem akarom, hogy szenvedjen! Elfelejtelek valahogy csak maradj.
- Nem lehet Tom, így már nem...ég álldjon benneteket...kívánom, hogy még sokáig legyetek ilyen sikeresek!
Ezzel megfordultam és otthagyva Tomot kiléptem a számomra rideg világba, hátra hagyva szerelmemet....

Oscarnál...

Szemét ribanc felőlem fel is fordulhat azzal a kis köcsöggel! Oscar felöltözött összecsomagolt és kijelentkezett a hotelből. Úgy döntött haza megy és elfelejti Ketit. Miután Saki beszélt vele.

Saki és Bill.....

Bill éppen befelé indult amikor összefutott Sakival...Itt van visszahoztam, csak egészen más a helyzet mint ahogy azt gondoltad Bill. -mondta Saki Billnek-

- Ezt, hogy értsem Saki?
- Éppen időben értem oda ahol Keti volt, szinte menekült a fickó elől egy szál meltartóban, kócosan de ez még semmi, a fickó elmebeteg a szoba fala kivolt tapétázva Keti képeivel. Valószínűnek tartom, hogy a volt barátja lehetett. De beszéltem az ürgével és többet nem fog Keti közelébe merészkedni. Vettem neki egy jegyet hazafelé, most éppen hazafelé tart. Keti meg a szobában vár rád, menj és beszéljétek meg ezt az ügyet.

- Jesszusom én nem gondotam volna...de éreztem, hogy szeret. Megyek ezt meg kell beszélnünk, kössz Saki! -színte fellökve Sakit rohant be az épületbe.
Fiatalok csak a balhé van körülöttük! -jegyezte meg magában Saki-

Közben elkerültük egymást Billel. Éppen befordultam a sarkon, mikor ő benyitott a csapóajton mint egy eszement. Végig rohant a folyosón, odaért az ajtóhoz a szíve a torkában kalapált, lassan lenyomta a kilincset az ajtó kitárult.
Tomot pillantotta meg, aki az ablaknál támaszkodott és kifelé bámult.

- Hol van, mit tettél vele?! -szaladt oda Tomhoz a vállát rángatva neki -
- Elment, bocsáss meg Bill...de az én hibám is, hogy elment...pedig téged szeret.
- Mi van, miről karattyolsz??!! Mikor ment el lehet' még utol érem. -egyfolytában Tom vállát rázta-
- Olyan öt perce mehetett el éppen elkerültétek egymást.
- Ugye nem bántotted, mond hogy nem?
- Sajnos igen de csak azért mert szeretlek benneteket...
Bill végig se hallgatta öccse nyöszörgését, fogta magát kirohant az ajtón, abban reménykedve hátha utolér engem.
- Bill hová mész...Bill!! Már nem éred utol..
De Bill meg se hallotta testvére szavait, kirohant az utcára meg állt a sarkon, szétnézett.
- Merre mehettél szerelmem, a szívem azt súgja ,hogy jobbra indultál.
Lépteit kicsit lassabb tempóra váltotta, nem akarta, hogy felismerjék. Szerencséjére késő este volt, az utcai lámpák épp, hogy pislákoltak alig voltak az utcán, mégjobban a fejébe húzta a bézból sapkáját,  most már gyorsabbra vette a lépteit is. Minél hamarabb meg akart találni, érezte már nem vagyok messze.

Ketinél...

Odaértem a legközelebbi buszmegállóba, megnéztem mikor jön a legközelebbi busz, hmm...még egy félóra és örökre elmegyek innen. Leültem a váróba elkapott a sírás, belenyúltam a táskámba, hogy elővegyek egy zsebkendőt. Észre se vettem, hogy nem vagyok egyedül...