Kivette a farmert a szekrényből, belebújt, begombolta, és felhúzta a cipzárját. Leakasztotta az inget a fogasról, magára öltötte, és fentről lefelé gombolta össze. Megigazította a gallérját, elégedetten kihúzta magát, és belenézett a tükörbe. Közelebb hajolt, szőke haját lágyan belesimította az arcába. Megeresztett maga felé egy mosolyt. Igen, tényleg ellenállhatatlan vagyok – futott át az agyán, és hangosan felnevetett saját gondolatán.

Átsétált a szobájába. A szekrényhez lépett, és leemelte a felső polcról a kedvenc parfümjét. Nagy gonddal lecsavarta a kupakját, és fújt magára egy keveset.

Utána átható illatfelhőt hagyva maga után kiment a szobából, levágtatott a lépcsőn, és a nappaliba érve sikerült magára aggatnia az övét is. Felkapta a legújabb tornacsukáját, majd az asztalhoz lépett, és elvette róla a kis csomagot.

-          Fiam, hova mész te tíz után? – Richie apja a fotelben ült, és az újságot addig sem tette le, amíg a fiához beszélt.

-          Hát Nadine-hez… - válaszolt Richie.

-          Milyen Nadine? – nézett a családfő elkerekedett szemekkel a napilap felett Richiere.

-          Hát… tudod, ma van a szülinapja – emelte meg a csomagot, ami a lánynak szánt ajándékot rejtette.

-          Az más… - dőlt vissza a férfi, leheletnyi megnyugvással. – És mikor jössz haza?

-          Apu, tizenhat éves vagyok, talán el tudom dönteni, mikor kell hazajönnöm… - forgatta szemeit a szőke.

-          Tizenöt, szívem. – javította ki anyja a konyhából átkiabálva.

-          Mindjárt tizenhat… - korrigált Richie. – Maradjunk annyiban, hogy addig leszek, amíg a többiek lesznek. – zárta le a témát, és kifelé indult az ajtón.

-          Nem viszel Nadine-nek egy kis süteményt? Még friss…

-          Anya…

-          Jó, menj, mulass jól.

A parti már javában tartott, mikor Richie odaért. Megkereste Nadine-t, és odaadta neki az ajándékát. Utána magától történt minden. Megérkezett John, Matt, Leif, és Colton is, de Sarady, Silvia és Brittany is. Nem volt kegyelem, berángatták Richiet a nappaliba, ami aktuálisan táncparkettként szolgált. Sokat táncoltak, hülyéskedtek, és rengeteget nevettek. Richiet pedig motiválta a tudat, hogy Nadine igazán jófejnek találja őt, és mindig nevet a viccein.

Éjfélkor pedig pezsgőt bontottak, Nadine felvágta a születésnapi tortáját, amit a többiek közösen vettek neki.

Richie, miután mindenkivel koccintott, kiült a kerti padra a tányérjával. A hold fényétől egészen meseszép volt a kert – noha nem mintha amúgy csúnya lett volna. Ott üldögélt, és ette a tortát. Valamilyen gyümölcsös lehetett, de nem sikerült megállapítania, mégis miből készült. Éppen azzal foglalatoskodott, hogy a villájával még egy darabot szeljen magának, mikor lépteket hallott maga mögött. Hátrapillantott, és Nadine-t ismerte fel a közeledő árnyalakban.

-          Áhh, szia Nadine – köszönt mosolyogva Richie.

-          Szia, leülhetek? – nézett rá a lány.

-          Persze – Richie odébb csusszant, hogy kényelmesen elférjenek.

-          Jól érzed magad? – érdeklődött Nadine mosolyogva.

-          Remekül – felelt Richie csillogó szemekkel – nekem egyik születésnapi partim sem sikerült ilyen szuperre… - mondta, és a tortájával kezdett szöszmötölni megint.

-          Ennek örülök. Azt hittem, nem érzed jól magad velünk, hogy így elvonultál.

-          Ugyan, erről szó sincs.

Egy darabig csöndesen üldögéltek egymás mellett. Mindkettőjüknek egyfolytában azon zakatolt az agya, hogy milyen témát hozzanak fel, hogy megtörjék a hirtelen beállt némaságot. Mindketten ezen törték a fejüket, de egyikük sem tudott szólni. Richienek pedig végig a torkában dobogott a szíve. Itt ül mellette a lány, akiért bolondul már legalább fél éve. Akkor most… vagy soha. Mély levegőt vett, és remegő hangon nekikezdett.

-          Nadine, mondhatok valamit? – nézett hirtelen a lány szemébe.

-          Mondd, Richie – mosolyodott el.

-          Nézd, én igazából régóta szeretném… szóval hogy… szóval szeretném…

Nadine kérdő tekintettel várta a folytatást.

Richie sóhajtott egyet, de korántsem adta fel. Gondolta, ha nem sikerül szavakkal elmondani, majd megmutatja tettekkel. Közelebb húzódott hát Nadine-hez, aki minden kíváncsi pillantása ellenére nagyon jól tudta, mi lesz a fiú következő lépése. Szótlanul engedte, hogy Richie átölelje. A két arc egyre közelebb és közelebb került egymáshoz. Lassan összeértek az ajkaik. Nadine szinte elalélt Richie kezei közt, a fiú pedig teljesen őszinte, mindent elsöprő boldogságot érzett. Akkor és ott csattant el az első csókjuk. A holdfényes kertben, augusztus 26-án.