Másnap reggel Deeya boldogan, Richie a megszokott pompájában, Chris pedig hatalmas karikákkal a szemei alatt indult el reggelizni. Pocsékul érezte magát, nem tudott aludni. Abban a percben egy kanál vízben is meg tudta volna folytani Izzyt, és ha a pillantásaival ölne tudott volna, sem Deeya, sem Izzy nem élnének már.

- Chris rosszul nézel ki. Jól vagy? – érkezett meg Mike is az asztalhoz.

- Ja – válaszolt Chris nem túl kedves módon.

- Jól van, csak mivel rettenetesen féltékeny egy típus, egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt – mosolygott Richie.
- Féltékeny? – pillantott körbe a társaságon Mike.

- Tegnap Deeyával sétálni mentünk – legyintett Izzy és tovább ette a szendvicsét.

- Pizzázni, jó? – javította ki sértődötten Chris a fiút.

- Ja télleg bocs. Ez csak egy pizza volt, nem egy hét Ibizán – nevetett fel Izzy.

- Ne röhögj ki – szólalt meg ismét a szőke.

- Ugyanmár Chris.
A fiú körbepillantott a társaságon. Többnyire telitömött szájú, bugyután és értetlenül néző embereket láthatott. Lecsapta a poharát az asztalra és egy kis színészkedéssel felszaladt a lépcsőn.

- Bocsánat – állt fel Deeya is egy nagy sóhaj kíséretében.
Nem volt benne biztos, hogy eltalál a szobájukig, de meg kellett próbálkoznia ezzel az igen nagy feladattal. Kopogás nélkül nyitott be. Chris az ágyán feküdt. Észre sem akarta venni a lányt, nem pillantott rá, csak a plafont bámulta. Deeya leült mellé az ágyra.

- Most mi a baj?

- Ugyan. Nekem semm bajom nincs.

- Igen – igen én is így látom. Na jólvan Chris. Akkor hagyjuk. Ha nem akarsz beszélni, nem kell, csak legalább a többiek napját ne szúrd el ezzel. Ők boldogok és fel vannak dobva. Ma van a koncert. Inkább gondolj erre – mondta Deeya egy cseppet dühösen és az ajtó felé vette az irányt.

- Azt mondtad örökké – szólalt meg Chris halkan.

Deeya megtorpant. Visszafordult Chrisszhez és leült az ágyára.

- Megszegtem Chris?

- Nem.

- Akkormeg? – kérdezte halkan Deeya.

- Mi van ha Izzyt jobban fogod szeretni? Ha vele jobblesz? Mert ő vicces, jófej gondolom aranyosnak is találod. Én meg csak… csak Chris vagyok.

- Na, ne mártírkodj itt nekem, mindketten tudjuk, hogy meg van az elegendő egód – nevette el magát a lány.

Chris csak sóhajtott egyet.

- Na, ide figyelj! Ne felejtsük el, hogy nyolc évet vártam rád! Hogy utána elmentem a megbeszélt találkozóhelyre. Hogy miattad jöttem ide, és hogy ígyis téged szeretlek a legjobban a világon. Érted Chris? Csak téged. És ezen még egy ilyen Izzy féle sem tud változtatni. Kedvelem őt, jó fej. De téged nyolc éven át senki sem tudott pótólni. És ezek után sem fog tudni.

- Gyere ide – tárta szét a karjait a fiú.
Deeya befeküdt mellé az ágyba, Chrishez bújt és csak élvezett minden egyes másodpercet. Mert tudta, hogy Chris kegyetlenül szereti őt. És fogja is.