- Szia Stephani

- Szia Richie – mosolyogtam rá.
- Tudtam.

- Mit?

- Tudtam, hogy az az első reggelente, hogy megnézd az e – mailjeidet.

- Ohhh neemm! Előtte levittem a kutyát, fotóztam a parkban és még reggeliztem is – nevettem.

- Világos – mosolygott.

- Hova megyünk?

- Majd megmutatom. Gyere, szállj be – indult el a kocsija felé Richie.

A belvároson kersztül mentünk, majd szépen lassan kezdtek eltünedezni a jelzőlámpák, a hatalmas emeletesházak, a rengeteg ember és a sok – sok kocsi. Kis utakon hajtott végig, nemsokára pedig kiértünk az erdőhöz.

Kíváncsian pillantottam rá, de ő csk elmosolyodott. Nemsokára egy tábla tűnt fel a messziségben. Rötön mellette, jobbra kanyarodtunk egy betonozott úton és az erdőbe hajtottunk. Egy hatalmas tisztásra értünk. Egy tó volt előttünk, mellette pedig egy aranyosan kivilágított vendéglő. Már sötét volt, mire odaértünk. A fákon lámpások lógtak, a kis ösvény, ami a tóhoz vezetett, a sötétben ezüstösen csillogó kövekkel volt kirakva. És a vendéglő annyira hívogatóan állt ott.

Richie megfogta a kezem és elindult az étterem felé. A kinti hideg egy szempillantás alatt szertefoszlott, mikor belétünk a faajtón. Belül még kisebb volt, de egyszrűen fantasztikus. Enyhe fahéj illat csapta meg az orrom. Minden egyes kis asztalkát virág és egy égő gyertya díszített. A hosszú, földig érő sárga függönyök, a kedvesen mosolygó, öltönybe öltözött pincérek, a fehér selyem abroszok külön – külön talán egy – egy puccos éttermet tükröztek volna. De így együtt mégis olyan egyszerűen hatott és így volt csodálatos. Meglepődtem, hogy Richiet ott már törzsvendégként ismerik, azt mondta sokat jár oda. Sosem gondoltam volna, hogy ő, az Us5 énekese, majd pont egy ilyen tóparti kis vendéglőbe jár gyakran. De tetszett. Minden pillanat teszett, amit vele töltöttem, minden szó gyönyörű volt, minden mosoly sokat ért. És láttam rajta, hogy ő is élvezi. Olyan szépen csillogott a szeme.
A vacsoránk után kisétáltunk a tóhoz és sokáig beszélgettünk még. Már éjfél is elmúlt, mikor hazaértünk.

- Köszönöm. Fantasztikusan éreztem magam – mondtam.

- Én is. És tudod… arra gondoltam, hogy megismételhetnénk. Mondjuk… mondjuk kedden?

- Rendben – mosolyogtam rá.

Pár másdoprecig csak méylen nézett a szememben, majd észbe kapott, megfogta a kezem, halványan elmosolyodott… és végre megcsókolt.

***

- Fantasztikus ez a lány! Annyira kedves, okos és gyönyörű – ült le Richie a hatalmas fekete kanapéra.

- Milyen lány?

- A fotós – vigyorgott Chrisre a szőke.

- Aki elütött?

- Igeeennn Chris.

- Te randiztál vele? – vigyorgott.

- Aha. Ma este – bólogatott a másik.

- Te randiztál a csajjal, aki elütött? Röhej – nevetett fel Chris.

- Kösz – tette karba a kezeit Richie.

- Egyáltalán mikor beszélted meg vele, hogy találkozzatok? A fotózáson egy szót sem szóltatok egymáshoz, a kórházban meg kétlem, hogy ez volt a fő téma.

- Írtam neki egy e – mailt. Úgy volt, hogy ebédelünk. Mindegy, hosszú.

- És mi volt?

- Még sosem éreztem ilyen jól magam egy lánnyal. Annyira… ahh… annyira király – vigyorgott a szőke.

- De mi volt? Hol voltatok?

- Hosszú. De nagyon jó volt.

- De mért Richie, mért? Mit csináltatok? – rázogatta meg gyengén a barátját Chris.

- Hát… hát az hosszú.

- Jó veled dumálni.

- Én… én alig várom a keddet. Olyan helyre viszem… garantálnom kell neki, hogy az legyen élete legjobb randija – nézett bárgyú pillantással az énekes.

- Hova? Vagy hosszú? – gúnyolódott Chris.

- Hagyj már – lökte oldalba őt a másik nevetve. – Igaz, még fogalmam sincs, hogy hova menjünk, de fantasztikus lesz. Tudom, hogy az lesz.
Kattant a lakás ajtajának zárja, és valaki egy hangos robaj kíséretében be is lépett az ajtón. Chris esküdni met volna rá, hogy Izzynek megint sikerült feldöntenie egy virágot, az esernyőtartóval együtt.

- Na, mi van? – Izzy egy széles vigyor kíséretében ment be a nappaliba.

- Neked is szia – mosolygott rá Chris.

- Ja, sziasztok… Richie! Szia! Riichiieee!!! Szia Richie!

- Mi? Ja… ja, szia Izzy – pillantott barátjára a szőke.

- Mi van ezzel? – kérdezte Chrstől a másik és közben Richiere mutogatott.

- Randija volt.

- Áhh… világos.