Deeya izgatottan kelt ki az ágyából reggel. Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. Kezeibe temette arcát és próbált a lehető leghamarabb felébredni. Tükör elé állt, és egy erős fintorral jelezte, hogy ő bizony abszolút nincs megelégedve az aznapi külsejével. Sóhajtott egy nagyot és a fürdőszoba felé vette az irányt. Komótosan lépkedett végig a folyosón, le a lépcsőn az alsó szintre és csak egy ajtócsapódás jelezte, hogy elfoglalta a fürdőszobát.
- Kicsim… már fél órája bent vagy! Mit csinálsz? – kopogott be az édesanyja az ajtón.
- Embert faragok magamból – hangzott a válasz.
- Akkor gyorsan csináld légy szíves, mert elkésel az iskolából.
- Jól van – jól van.
Tíz perc múlva az édesanyja teljes pompájában pillanthatta meg a lányát és büszkeséggel töltötte el, hogy igazán szép volt, akkor reggel. A hatalmas kék szemek különös fényben csillogtak és az arcán sem a megszokott mosoly csücsült. Marta csak egy kérdő pillantást vetett a lányra, aki legyintett egyet, egy puszit nyomott anyja arcára és kilépett a ház ajtaján. Megcsapta őt a hűvös berlini levegő, de a mosoly még akkor sem tűnt el az arcáról. Halkan dudorászott egy számot, amit igazából nem nagyon tudott hova tenni. Bőven ősz volt már. Nehéz volt kikerülni a levélhalmokat a földön, a rengeteg pocsolyát és vigyázni, hogy egyetlen kupac sárba se lépjen bele az ember. De a barátságosan és otthonosan álló házak, amik mind melegséget sugároztak egyszerűen elfeledtették az emberrel az esős, saras őszi időjárást. Megpillantotta a messziségben a barátnőjét Monát, aki feltehetőleg rá várt. Sietősebbre fogta a figurát és hamarosan oda is köszönt a lánynak.
- Péntek van, péntek van, péntek van!
- Én is tudom – mosolygott a barnára Deeya.
- Kíváncsi vagyok Chris meglepetésére… biztosan elmegy hozzád vagy ilyesmi.
- Áhh, attól nem félek. Délelőtt táncpróbája lesz, aztán egy fotózás, a premier a VIVÁ – n, este pedig egy lengyen koncert. Kétlem, hogy ezek közé be tudna sűríteni engem.
- Ez is igaz – rántotta meg a vállát Mona. – Akkor nem tudom.
Együtt sétáltak tovább az iskolába, ültek be az órákra, viseltek el rengeteg idegesítő megjegyzést. Boldogan léptek ki néhány órával később az iskola kapuján. Siettek haza. Deeya nem bízta a véletlenre, először a postaládát nézte meg, hátha oda érkezett neki valami. Aztán bement a házba is, ahol meglepetésére midnen a teljesen megszokott pompájában fogadta. Felment a szobájába, hátha Marta odatette a csomagját. De semmit nem talált fent. Sóhajtott egyet és csak remélni tudta, hogy Chris nem felejtette el őt. Tudta, hogy két óra múlva kezdődik a premier, így inkább felhívta a barátját.

- Meghalok, mire elkezdődik - vette fle a telefonját a fiú.
- Igen Chris, szia - mosolygott a lány.
- Jólvan már. Te ezt nem érteheted.
- Fogalmam sincs milyen lehet... igaz is.
- Pont erről papolok... istenem - Chris ideges hangja hallatszott a kagylóból.
- Figyelj, ha csak ennyire futja tőled, akkor inkább hagyjuk. Majd felhívlak a premier után.
- Ne haragudj... én igazán nem akartalak megsérteni. De el sem tudom mondnai, hogy milyen érzés. Tudod, most hozzuk nyilvánosságra az első klippünket. Mondhatnám úgy is, hogy az eddigi munkák gyümölcsét.
- Te nem szoktál ilyen szavakat használni...
- Istenem, ne fikázz már te is - nevetett fel a szőke. - Izzy pont ezt mondta.
- Kedvelem Izzyt - jegyezte meg a lány.
- Igen, ő is téged. Túlságosan is.
- Ezt hogy érted?
- Szerintem tetszel neki - rántotta meg a vállát Chris.
- Tényleg? - csillant fel a lány szeme.
- Ja...
- Hmm... jól van.
- Ennyi?
- Miért, mit mondjak még?
- Én... én azt hittem neked is tetszik - lepődött meg a szőke.
- Tudod, én nem is tudom... rendes, jófej, vicces és jóképű srác...
- Tehát neked is tetszik - vágott Deeya szavába a fiú.
- Hagyjuk.
- De...
- Nem Chris! Tényleg hagyjuk. Na figyelj... szurkolok neked, nem lesz baj.
- Ne felejtsd el a meglepetésedet - vigyorgott a fiú.
- Mert az úgyis olyan könnyen megy - nevetett Deeya. - Mikor találkozunk?
- Nem tudom - mondta őszintén a fiú.
- Jó. Mindegy, ma úgyis látlak a TV - ben.
- És az elkövetkezendő egy hétben még elég sokat.
- Ohh, de jó.
- Mennem kell - sóhajtott a fiú.
- Szeretlek Chris.
- Én is - mosolyodott el őszintén a szöszi.
Chris boldogan tette le a mobilját. Megnyugodott e lelke, hogy Deeya semmit sems ejt a meglepetéséből. Így már jobban érezte magát és boldog volt. Elindult Mike irodája felé, hogy megkérdezze a menedzsert, feladta e már e levelét, aki egy mosolygós igen - nel válaszolt.