- Nem fog menni a kedd – ráztam meg a fejem, egy rahedli papírral a kezemben.

- Miaz, hogy nem fog menni? – Mariella megrökönyödve ült a fotelemben.

- Nincs időm rá.

- Az embernek arra van ideje, amire igazán akarja, hogy legyen – nézett rám meggyőzően.
- Nem. Az embernek arra van ideje, amire a túlhajszolt élete engedi, hogy legyen.

- Elég szarul gondolkodsz – jegyezte meg.

- Köszönöm. Mindegy. Ezt most akkor is le kell mondanom.

- De hát miért? – tárta szét a karjait.

- Mert rengeteg munkám van az újsággal és egy – két óra is nagyon sokat jelent. Csak tudod… azzal is többet lennénk…

- Ugyan. Ha tényleg annyira akarnád azt a randit, fejvesztve rohannál Rolandhoz.

- Richie…

- Hmm? – nézett fel a számítógépből.

- Richienek hívják, és tényleg akarom. Egyszerűen csak az időm nem engedi. Úgyhogy túl is spiláztuk ezt az egészet…

- Ne próbálj meg alibit keresni.

- Hogy mit? – kérdeztem vissza, a mappák rendezgetése közben.

- Pontosan tudod, hogy bele tudnál szeretni ebbe a fiúba. Könyörgöm! Tedd már túl magad Josh – on és próbálj meg végre boldog lenni. Rayen márpedig igazán boldoggá tudna tenni.

- Richienek hívják, jegyezd már meg – nevettem el magam. – És nincs igazad.

- Most komolyan megpróbálsz átverni? Még mindig nem tanultad meg, hogy úgy ismerlek, mint a tenyeremet?

- Itt nem egy romantikus, könyvbe illő szerelmi háromszögről van szó, hát tényleg nem érted? Itt egy teljesen szokványos keddről beszélünk, amit én azért is végig fogok dolgozni.

- Egyszer úgy is muszály elfelejtened Josht.

- Josh már a múlté – mondtam halkan.

- Ja… nekem is úgy tűnik.

Csak megráztam a fejem.

- Mindegy – rántotta meg a vállát és felállt. – Akkor sem kellene hagynod, hogy az a gyökér elrontsa az életedet. Ha pedig elhalasztod ezt az egész lehetőséget Ron – nal, egy életre meg fogod bánni.

Mélyen nézett a szemembe, majd kiment az ajtón.

- Richie… a neve Richie – suttogtam halkan.

Aznap este fáradtan értem haza az irodából. Mariellával nem beszéltünk többet Richieről, valószínűleg így is biztos volt benne, hogy sikerült hatnia rám. De jó érzéssel töltött el, hogy nem számolt azzal, hogy igazán csökönyös vagyok. És én már rég eldöntöttem. A célom Amerika, és ezt még egy szőke hercegért sem adnám fel. Tudtam, hogy ahhoz, hogy a New York – i szerkesztőségben dolgozhassak, igenis rengeteget kell dolgoznom. És ha már benne vagyok a közepébe, valóban sokat számít egynéhány óra is. Valamit valamiért. Minden lemondással jár. Egyszerűen csak a lemondás tárgya most egy – valószínűleg fantasztikus, szivet melengető, romantikus és igazán csodálatos – randi Richievel. Meg fogja érteni. Meg kell értenie, hiszen neki is vannak álmai. Arról nem is beszélve, hogy ő még a legalacsonyabb helyet sem foglalta el az életemben. Tehát magam sem értettem, hogy miért kell ennyit filóznom az ügyön. Egyszerűen cska fel kell hívnom és lemondani a randit. A randit… amit már olyan rég vártam.

***

- Szia Richie, Stephani vagyok.

- Szia – hallottam a meglepett hangját a vonal túlsó feléről.

- Öhm… figyelj Richie…

- Ajjajj – vágott a szavamba.

- Szóval – mosolyodtam el egy pillanatra – emlékszel még a New York – i szerkesztőségre, amiről meséltem neked?

- Persze.

- Tudod, most nekik készítek egy lapot. És rengeteg dolgom van vele. Én… szóval… figyelj, ne haragudj, de le kell mondanom a keddet.

- Áh… értem – csalódott volt.
- Ne haragudj.

- Semmi baj… megértem… tényleg.

- Talán majd máskor.

- Persze…

- Ne haragudj… tényleg. Én igazán nem akartam ezt.

- Semmi baj. Komolyan…

Mikor letettem a telefont, egy cseppet sem éreztem jobban magam. Azt hittem, ez a jó út. De ha valóban ez lett volna, feltehetőleg most megkönnyebbülve ülnék a kanapémon. Pedig szomorú vagyok és csalódott. Mert jó lett volna. És talán hallgatnom kellett volna Mariellára. Az az egy – két óra valóban nem számt semmit? Tényleg csak alibit keresek Josh miatt? Én csak… félek a csalódástól. Azt hiszem, ez megbocsájtható és emberi dolog. Én mindig könnyen megbíztam az emberekben. Talán túl könnyen. De Josh óta minden annyira más. Nehéz így. Szerelmes voltam, igazán szerelmes…
De ez már mindegy. Ő Milánóban van egy fantasztikus modell csajjal, az élete rendben van, a bíróságon felmentették a vádak alól… egykönnyen megúszta.

Én pedig a munkámba temetkezem, amit tényleg imádok, de ez talán mégis sok. Talán ezt mégsem szabadna. De ha abból a szempontból nézzük, hogy most hajtanom kell a magazin miatt, igazam van. Nincs ki miatt itt maradnom Berlinben. Talán Mariella… de ha úgy csinálom, még őt is bejuttathantám a New York – is céghez. Biztosan szívesen jönne velem…

***

- Lemondta – esett be Chris szobájába Richie.

- Persze Richie, gyere be nyugodtan – tekintett el a szőke mondandójától Chris.

- Stephani lemondta a randit – ült le barátja ágyára Richie.

- Lemondta?? – Chris tátott szájjal lépett ki a fürdőből.

Arcát beletörölte a hófehér törtölközőbe, ledobta az ágyra és a szekrénye felé indult. Kinyitotta a hatalmas ajtókat és keresgélni kezdett egy nadrágot, ami feltehetőleg a szekrény legmélyén pihent.

- Igen – dőlt hátra Richie a hatalmas franciaágyon.

- De hát miért? – Chris egy pillanatra felhagyott a keresgéléssel és Richiere pillantott.

- Azzal az ürüggyel, hogy neki most rengeteg dolga van.

- De… de hát előfordulhat… nekünk is gyakran van ilyen… rengeteg dolgunk van. Neki is lehet egyszer egy zsúfolt napja – próbálta menteni a helyzetet az énekes, majd folytatta a keresgélést.

- Chris.

- Jól van, tényleg hülyeség.

- Tudod, még ha valóban sok dolga is van, akkor is félre lehet tenni két – három órára. Ha pedig nem, akkor azt mondom, tegyük át egy másik napra. Ő még csak nem is célzott rá, hogy szeretne velem randizni. Ja de! Bocs! Kinyögött egy: majd máskor – t.

- Túl sokat vársz el ettől a lánytól. Még csak egyszer randiztatok, de te már bele vagy bolondulva.

- Nem vagyok szerelmes – javította ki barátját Richie és hogy megerősítse szavait, még meggyőzően bólogatott is.
- Én sem így gondoltam.

Richie nagyot sóhajtva kapott ki egy párnát a takaró alól és belefúrta az arcát.

- Na jó, figyelj ide – ült le Richie mellé Chris az ágyra – hagyj neki időt.Hívd fel mondjuk csütörtökön, hogy akkor mi legyen. Ne táplálj magadba hiú reményeket. És pláne ne légy kiborulva ennyire egy randin, amit egy olyan lány mondott le, akit még csak nem is ismersz. Hé – hé – hé, ne túrd szét az ágyamat! – Chris Richire pillantott, aki egy gyengéd lökéssel lerúgta az ágyról a takarót, majd a fiú megrázta a fejét és folytatta. – Szóval… én csak azt mondom, hogy ez a lány nem ér ennyit és…

- Csak tudod, én attól félek, hogy mégis csak ér ennyit – vágott barátja szavába Richie.

- Kétlem. És ha valóban érne ennyit, vagy még sokkal többet is, az idővel úgyis ki fog derülni. Ne izgulj, idővel minden elrendeződik.

- Akarom őt.

- Tessék?

- Látni akarom, megcsókolni, megérinteni, megfogni a kezét, érezni az illatát és…

Richie szavait egy felé repülő párna szakította félbe, amit Chris küldött mérges arccal és „te egy iszonyú hülye seggfej vagy” pillantással. A fiú egy percre nagyot nézett, miután a párna célt talált, de végül elmosolyodott.

- Igazad van… ez kellett – mondta Chrisnek.

***