Vajon számonkérhetünk bárkitől is bármit? Van jogunk ahhoz, hogy megkérdzőjelezzük, hogy mit miért tett? Megmondhatjuk neki, hogy mit csináljon? Bírálhatjuk azért, mert valamire a szokásostól csöppet eltérően lépett? Szidhatunk egy furcsa döntésért? Sosem. Mert akár a barátunk, akár az ellenségünk az illető, az ember ok nélkül semmit sem tesz. Biztosak lehetünk benne, hogy bármilyen dolgot is teszünk az mindenképpen jó nekünk. Még a legkedvesebb jótettet is önző módon ugyan, de gyakorlatilag a saját érdekünkben, a mi szívünk megnyugvásaként tesszük. Hiszen nem segítünk egy földönfutónak, ha az nekünk egyáltalán nem jó. De mégis segítünk, mert utána autómatikusan jön az a kellemes érzés, hogy Isten bizony látta ezt, hogy most kedvesek vagyunk és jószívűek, mert segítettünk. Ilyen az ember. Borzasztóan tökéletlen. Egyszerűen így születünk és így halunk meg később. Nem írunk le egy szót egy cetlire, ha az semmien érzést nem vált ki belőlünk, vagy ha netán még rosszabb is lesz tőle a kedvünk. És bár vannak kötelességeink… de itt megint csak magunk miatt veszünk erőt magunkon. A hosszú idő óta felhalmozott munkát csak azért készítjük el végül, hogy ne szidjon le a tanárunk vagy a főnökünk. Minden csupán a magunk érdekében teszünk, autómatikusan. És egytől – egyig ilyenek vagyunk. Így mondhatnánk akár azt, hogy csak hibátlan, jó döntéseket hozunk és bár a magunk részéről biztosan fantasztikus, mások szívébe iszonyúan belegázolhatunk.

- Deeya – Izzy rögtön a lány nyakába ugrott, ahogy az belépett az ajtón.

Chris egy szúrós pillantással jutalmazta barátját, aki ezt feltehetőleg észre sem vette, ugyanis tovább folytatta Deeya körülzsongását.

- Izzy… khmmm… Izzy… Izzy gyere csak – Jay kapott észbe először, és Izzy pólójánál fogva elhúzta a lánytól, mintha valami halaszthatatlan dolgot kellene megbeszélniük.
- Sziasztok – tette le a kanapéra a táskáját és egy kedves mosolyt küldött Mike, Mark, Richie és Vincent felé.
- Szia Deeya – válaszoltak majd hogy nem egyszerre.
- Jólvan fiúk – Mark dörzsölgetni kezdte a tenyerét és az öt srác felé fordult, akik kíváncsian néztek a férfire.

Deeya inkább fogta a csomagjait és Mike segítségével felhordta őket a szobájába. Mire mindent kipakolt és végre leért az alsó szintre a srácok már csak rá vártak.

- Tehát. Meg kell beszélnünk, mi lesz Deeyával – szólalt meg Mark, mikor a lány is leült közéjük a kanapéra.

- Ezt hogy érted? – húzta fel a szemöldökét Chris.
- Figyeljetek… én csak azt mondom, hogy nem feltétlenül kellene a rajongók orrára kötni, hogy egy gyerekkori barátod Chris. Természetesen nem tudjuk őt eltüntetni a Big In Amercia kamerái elől, de tudjátok milyenek a fan lányok. És ezt nem csak a mi, hanem Deeya érdekében is meg kel tennünk. Kompromisszum… ennyi az egész. Mike – al már beszéltünk erről. Úgy gondoltuk, mondhatnánk valamelyikőnk unokahúgának, vagy esetleg valamelyikőtök unokatestvérének…

- És ezzel mi változik? Akár az unokahúgotok is összejöhetne bármelyikőnkkel, ez már csak részletkérdés – szólt közbe Jay.

- Szeretném, ha végighallgatnátok – pillantott a fiúra Mark. – Ezeket az intézkedéseket megköveteli egy valóság show. Természetesen, ha ragaszkodtok hozzá, elmondhatjuk az igazat is.

- Én… én nem gondoltam, hogy ennyi mindennel jár, ha veletek megyek két hétre – nézett körbe a társaságon Deeya bűnbánóan.

- Neeemm jár az semmivel sem. Maximum azzal, hogy eljössz ma este velem valahová – nézett a lányra Izzy.

- Hát azt szivesen – mosolygott a lány.

Chris legszívesebben megfojtotta volna a barátját, akit igazából már rég nem tartott annak. A szőke nem hitte el, hogy lehet az, hogy mindneki előtt hívja el randizni. Ez mekkora pofátlanság! A tenyere izzadni kezdett, a szíve vadul kalapált és csak úgy küldte Izzy felé a csúnyábbnál csúnyább pillantásokat aki – szokás szerint – észre sem vette azokat.

- Szóval térjünk vissza a témára – megint Jay mentette meg a helyzetet.

- Tehát mi legyen? Hazudjunk vagy kockáztassunk? – tárta szét a karját a férfi és közben Mike – ra pillantot.

- Semmi képp se hazudjunk, ha nem muszály – szólt közbe Richie.

- Szerintem egy pillanatra tegyük félre a nézeteinket, a vallást – itt Richiere pillantott a férfi – és gondolkodjunk reálisan. Még sosem történt ilyesmi, tehát muszály kitalálnunk valamit holnap reggelig, mert elkezdődik a következő rész forgatása. Jó lenne ha átgondolnátok, mi a jó a bandának és nektek is.

- Miért spilázzuk ezt túl? – szólt közbe Vincent. – Egyszerűen csak meg kellene nekik mondanunk, hogy Chris régi ismerőse, Németországból jött és velünk tart a következő két hétben. Nem ez a legegyszerűbb? Senki nem fog belehalni. Csak egy régi barát. Ennyi. Azt meg, hogy Izzy épp az előbb hívta el randizni mindneki előtt, szerintem pofátlan módon, nem mndjuk el nekik – a mondandója végén már Vince is nevetett.

- Tanulnod kéne tőlem – Izzy büszkén húzta ki magát.

- Szerintem jó ötlet, amit Vinnie mond – pillantott körbe a társaságon Jay, ismét terelve a témát.

- Nagyszerű – csapta össze a tenyerét Mike és felállt az ülőről. – Akkor irány a próbaterem, holnap után koncert, táncoljatok egy kicsit. Este szabad program, figyelembe véve, hogy Izzynek randija lesz – vigyorgott a férfi. – Tehát nyomás dolgozni!

***

- Hétkor a ház előtt?
- Rendben – súgta vissza Izzynek a lány vigyorogva.

- Mit mondott? – lépett oda a Deeyához a szőke, miután Izzy beszállt a liftbe.

- Csak hogy fél óra múlva találkozzunk a ház előtt – mosolygott rá kedvesen a lány.

- Tényleg elmész vele? – Chris ilyesztően komolyan beszélt.

- Igen, persze, hogy elmegyek.

- Miért?

- Én… én nem is tudom… De figyelj Chris, ha gond… akkkor… én…

- Nem, menj csak el – vágott a Deeya szavába a szőke, a vállára dobta a kis fehér törölközőjét és otthagyta a lányt a próbateremben.

***

- Na jó elegem van belőled Chris!

- Tessék? – a fiú teljesen közömbösen beszélt, szinte észre sem akarta venni Deeyát.

- Mond, mi bajod van vele, ha elmegyek Izzyvel?
- Nekem nincs bajom – még mindig a TV – t bámulta, nem pillantott Deeyára.

- Azt látom… Miért fáj ez neked? Miért kell szinte kigyilkolnod őt a pillantásoddal, ha hozzám ér? Mért nem akarod, a közelembe engedni? Mért szóltál Jaynek, hogy figyeljen Izzyre? Miért Chris? Miért nem hagyod, hogy jól érezzem magam? Mi bajod ezzel?

- Honnan tudsz te Jay – ről? – ült fel az ágyon a szőke és meglepetten bámult a lányra.
- Hallottam, mikor megköszönted neki. Ez teljesen mindegy – legyintett.

Chris újra a párnái közé süllyedt és tovább nézte azt a - bizonyára igazán érdekfeszítő – filmet, pedig fogalma sem volt róla, hogy miről szól.
- Chris… - Deeya már halkan beszélt.

- Nem akarok veszekedni.

- Nem is fogunk. Negyed óra múlva lent kell lennem, úgyhogy nem fogok veszekedni veled. De ezt tényleg fejezd be. Chris értsd meg, szeretlek. Jobban szeretlek mint Izzyt és jobban is foglak.

- Tudom.

- Akkor?

- Mit akkor?

- Chris… miért csinálod ezt?

- Fogalmam sincs, miről beszélsz.

- Úristen – Deeya a fejét fogta idegességében.

Pár másodperc kellett csupán, hogy rávegye magát, hogy azonnal otthagyja a fiút és lemenjen a ház elé. Elindult hát – és az ajtót sem felejtette el becsapni maga után. Mire leért, meglepetésére Izzy már ott várt rá a lépcsőn. Lassan sétált oda a barnához és halkan csücsült le ő is mellé. Tenyerébe temette arcát és mély lélegzeteket vett. Pár másodpercig nem is szóltak egymáshoz.

- Most mit mondott? – fordult végül a lány felé Izzy.

- Igazából semmit. Egyszeűen csak hülye…

- Nem kedvel mostanság engem – nézett a távolba a fiú.

- Ne haragudj. Az én hibám… Figyelj én igazán nem akartam, hogy rosszban legyetek.

- Ugyanmár… - fogta meg Izzy a lány térdét és kedvesen mosolygott rá.

Deeya is vetett rá egy hálás pillanást majd tovább néztek a semmibe.

- Nem megyünk el valahová? Úgy sem ismered még Orlandót.

- De – de ez jó ötlet – állt fel a lány.

***

- Utálom ezt az egészet.

- Beszéld meg vele.

- Ugyan már! Úgy sem hallgatna rám. Mi értelme lenne?

- Talán tudná, hogy mit érzel.

- Jay mondd, hogy közöljem le neki, hogy szeretem, mikor ő csak barátként néz rám?

- Honnan tudod, hogy csak úgy néz rád?
- Gondolod, hogy elment volna Izzyvel akkor? Nem. Ő nem olyan. Nem jelentek többet neki egy régi barátnál.

- Izzybe viszont lassan bele fog szeretni Chris, ezt te is tudod. Talán nem kellene hagynod.

- Ha igazán szeretem, félre kell állnom. Nem szólhatok bele az életébe, akárhogy is szeretném. Izzy is a barátom, nem akarom boldogtalanná tenni.

- Talán igazad van… Felejtsd el őt, lépj tovább, keress egy lányt! Egy lányt… aki boldoggá tud tenni – veregette meg barátja vállát Jay és bement a teraszról.
Chris tovább nézte a naplementét. Fájó szívvel ült abban a műanyag székben, bentről nevetések zaja szűrődött ki, és ő mégis csak ült és nézte a naplementét. Nézte, hátha előbukkan belőle egy Deeya, a nyakába ugrik, és a fülébe súgja: Szeretlek.
Belegondolt, vajon mit tenne a lány, ha tudná, hogy ő az utóbbi pár hétben, mikor azt mondta, szeretlek, már másként gondolta. Számára már többet jelentett az a kis szócska. Csak meg akarta fogni a kezét, máshogy akart hozzáérni, mint eddig. Mert máshogy tekintett rá és rá kellett döbbenie, ebből a szemszögből Deeya még gyönyörűbb volt. Fogalma sem volt, hogy fogja kibírni az éjszakát. Az éjszakát, mikor Deeya csöndesen szuszog mellette, mikor ő egy szemhunyásnyit sem alszik, mert egyfolytában a lány gyönyörű arcát nézi, csodás száját, hosszú – hosszú varázslatos szempilláit. Fogalma sem volt, hogy éli túl majd, hogy ne nyúljon a lányhoz. Hogy fogja tűrtőztetni magát, hogy ne csókolja meg, hogy fogja beérni egy - egy simogatással. Hogy fogja ezt az egészet eltitkolni Deeya elől?
Sóhajtott egy nagyot és inkább úgy döntött, bemegy a hűvös levegőről. Kisétált egészen a terasz végéig és még egyszer utljára szemügyre vette a környéket. Felnézett az égre, megnézte a még halvány holdat, a nap aranysárga és rózsaszín sugarait, a tiszta eget, a virágoskertet a ház előtt, a szomszéd épületeket, a fákat a kertben és azt a csókolózó párt a ház előtt… A fiút, aki hamarosan felmegy a szobájába és elmeséli valamelyik bandatársának a történteket és a lányt, akivel ő találkozik majd és akinek a beszámolóját ő hallgatja majd végig, fájó szívvel. Hallgatja majd, ahogy Izzy megfogta a kezét, megsimogatta az arcát, hall majd pár mondatot a mámoros csókról is, ami a randevú végén csattant el. És neki majd oly egyszerű dolga lesz, hogy tűr és megereszt egy – egy mosolyt a lány felé. Eközben az ő szíve darabokra törik, csalódik és csak tovább remél. Nyel, nyel és nyel. Elnyeli a szavakat, hogy azokat soha többé ne kelljen hallania, hogy elfelejthesse és közben valószínűleg csak arra fog gondolni, hogy Deeya mikor fejezi majd be a hosszú monológját, amit különösen és boldogan csillogó szemekkel oszt majd meg vele.
Nem hallotta már a nevetéseket odabentről csak az aggasztóan üres csendet, amit nemsokára egy ajtócsapódás tört meg. És Deeya lépett ki a terasz ajtaján.
Leült a műanyag székre, ahonnan az imént Jay állt fel és szótlanul kémlelte a szürkeséget maga előtt. A nap sugarai eltűntek a horizonton és megpillanthatták az égbolt legelső csillagait, a szépen világító holdat és a kert kis lámpásait, amiket Mike kapcsolt fel az imént.
- Megcsókolt – törte meg a zavaró csendet a lány.

- Láttam – Chris még mindig a terasz szélén állt, kezeit a korláton pihentette és nem fordult a lány elé.

- Nem ilyenre számítottam – beszélt tovább Deeya sejtelmes hangon, elgondolkodva.

- Ezt hogy érted? – Chris végre leült mellé a székre.

- Nem tudom… Semmi nem volt olyan különleges, mint arra számítottam… Ilyenkor meg kellene valaminek dobbannia az emberben nem? Én nem érztem semmit. Tulajdonképpen nem is volt jó.

Chris nagyra nyílt, csillogó szemekkel bámult a lányra.

- Mi az? – mosolyodott el a fiú láttán Deeya. – Azért a szádat csukd be.

- Te… tehát akkor… akkor most mégsem jössz össze Izzyvel? – kérdezte bátortalanul, ugyanakkor reménykedve a fiú.

- Neeemm! Oh, dehogy! Erről szó sem volt.

Chris acára letörölhetetlen mosoly ült ki. Boldogan fogta meg a lány kezét és húzta az ölébe. Legszívesebben egy forró csókot lehelt volna az ajkaira, de ehelyett inkább mélyen a szemébe nézett.

Ujjaival végig simított a lány gyönyörű karján, majd a keze a lábára tévedt. Felcsúszott egész a derekáig és úgy karolta át őt, a hátát simogatva közben.

- Mit csinálsz? – Deeya halkan, elcsukló hangon kérdezte és becsukta a szemét.

Chrisnek ez éppen elég bátorítás volt. Közelebb hajolt hozzá, két keze közé fogta a lány szép arcát, utoljára rápillantott és hosszan csókolta meg. Akkor először. Olyan megkönnyebbülés volt és olyan gyönyörű, hogy Deeya szeme könnyben úszott utána. Akkor este nem szólaltak meg többé. Chris gyengéden állította fel az öléből Deeyát, kézenfogta és behúzta őt a szobába. Bezárta az ajtót és újra a lány felé közeledett.
- Emlékszel mit ígértem? – súgta a fülébe a fiú.

- Hogy lefekszünk egymással ha hazajössz.

- Pontosan – szuszogta a lány nyakába Chris és egy apró puszit lehelt rá.
Utoljára a szemébe nézett és felkapta őt. Az ágyhoz sétált és gyengéden tette rá Deeyát. Feléhajolt és egy hosszú, szenvedélyes csókot lehelt ajkaira. Ott megváltozott valami.

***
- Szeretlek – suttogta halkan.

- Én is Chris.

- Most már minden más lesz, igaz?

- Talán… fogalmam sincs – fordult a hátára Deeya és a plafont kezdte kémlelni.

- Izzyvel mi lesz?

- Nem tudom… el kellene neki mondanom. De holnap még biztosan nem szeretném… Tudod, az emberek nem szeretik hallani a másiktól, hogy egy randi után egy másik fiúval feküdt le.
- Hmmm…

- Mi az? – fordult a szőke felé mosolyogva Deeya.

- Fantasztikus volt – suttogta Chris és közben mélyen nézett a lány szemébe.

***

A másnap teljesen átlagosan indult. Lassan – lassan mindenki leért a konyhába, hogy elfogyassza a pirítósát. Szokás szerint mindenki ott volt, egytől egyik csendben ültek, teli szájjal, álmosan és karikás szemekkel. Izzy széke azonban üres volt. A tányérjában ott pihent a szokásos három pirítósa, a poharában az almaleve, de neki hűlt helye sem volt. Deeya kérdőn pillantott körbe a társaságon, de ők belefeledkezve a reggelijükbe, nem vették észre a lányt. Izzyvel pedig nem is foglalkoztak.
Deeya gyorsan a szájába tömte az utolsó kis pirítósdarabot, megköszönte a reggelit és elindult felfele a lépcsőn Izzy szobája felé. Kopogás után nyitott be. A fiút rögtön megpillantotta az ágyában. A hátára fordulva, betakarózva feküdt és nem pillantott a lányra.

- Szia Izzy – lépett be Deeya és az ágy felé sétált.

- Hagyj békén.

- Mi a baj? – lepődött meg a lány.
- Hagyjál békén Deeya.

- Én… mi van veled Izzy?

- Veled mi van? – ült fel az ágyon. – Szokásod szexelni más fiúkkal egy randid után??

- Úristen… honnan tudod?

- Tudod a szobám a tiétek mellett volt. Áthallottam.

- Neharagudj. Én szólni akartam csak…

- …csak nem fért bele az idődbe, mert épp Chrisszel dugtál. Világos – dőlt vissza a párnái közé a fiú.

- Izzy kérlek…

- Menj el innen.

- Tessék?

- Menj ki és felejts el!