Richie bőröndje hangos kattanással zuttyant át a küszöbön, aztán halkan görgött tovább a padlón. A szíve megállás nélkül zakatolt a torkában. Rengeteg összevisszaság kavargott benne, és rengeteg friss élmény, amit nem tudott hova tenni. A búcsú Nadine-től, amiről fogalma sem volt, hogy végleges-e vagy sem, az utolsó találkozás a barátaival, John utolsó beszólásai... Aztán az utazás, Whaeton-ből Orlandoba, egy teljesen idegen környezetbe - ezek mind-mind megviselték.
Idegesen kutatott hát szemeivel a szemüveges, testes úriember után, akiről az a nő magyarázott a bejáratnál. És ugyanilyen izgatottsággal várta a találkozást az új lakótársaival.
Belépett a másik ajtón, és egy tágas, fehér falú helyiség tárult a szeme elé, fehér kanapékkal, szép bútorokkal és nagy plazmatévével. Aztán persze szemet szúrt neki az a fickó, akiről a nő beszélt, úgy látszik, elég jóindulatúan: "nagydarab", szemüveges, fura figura. És észrevette a mellette ülő két srácot is, akik nyomban felpattantak, amint meglátták a szőke fiút.
Emlékszik, milyen bizonytalanul köszönt nekik. Hogy mennyire remegett a hangja, ahogyan bemutatkozott. Remegve rázta meg Lou Pearlman kezét, aztán Jayét, akinek brit akcentusát rögtön felismerte. A másik fiú, Drew pedig csak vigyorogva intett neki. Aztán leültek a nagy bőrfotelekbe, Jay otthonosan elnyúlt a kanapén, Drew lábait felhúzva üldögélt, és beszélgetésbe elegyedtek Lou Pearlmannel.
Alig telt bele tíz-tizenöt perc, kattant a zár a bejáratnál. Richie már bekkönnyebbülve, kicsit jobb kedvre derülve pattant fel a többiekkel. És akkor betoppant egy ismerős arcú, rasztás srác. Richie egy darabig törte a fejét, de aztán beugrott neki: vele személyesen is találkozott a válogatáson. A másik szemében is felcsillant a felismerés, és már a kézfogást követően megjegyezte:
- Veled már a castingon is összefutottam. - vigyorgott, majd megigazította a sapkáját, és lehuppant ő is a fotelbe.
Richie jelentősen megkönnyebbült, látván, hogy ilyen nyitott és barátságos fickók veszik körül. Érdeklődve hallgatta Lout, aki mindenféle fontos és érdekes információval tudott szolgálni nekik.
- Remélem, tisztában vagytok azzal, mi vár rátok az elkövetkezendő hetekben. - mindenki bizonytalanul bólogatni kezdett. - Gondolom, elkezdtétek tanulni a dalszövegeket, amelyeket már a válogatásokon megkaptatok. Come Back To Me Baby és Maria. - megint bólintottak. - Remek. Kemény időszak vár rátok, és nektek keményen kell hajtanotok. Edzéseken, valamint tánc -és zeneórákon vesztek majd részt, és persze rengeteg időtöket töltitek majd el itt a stúdióban. Mivel a bandának négy amerikaiból és egy németből kell állnia, a németek közül továbbjutott négy fiú sem marad el a felkészülésben. A közeljövőben Orlandoba utaznak, és csatlakoznak hozzátok, aztán eldől majd, ki a legrátermettebb arra, hogy maradjon. Egyelőre csak ennyi. Hamarosan megismerhetitek a kollégákat, a zenei producereket, a projektmenedzsert, és mindenkit, akivel dolgotok lesz. Hamarosan forgatni kezditek majd a Big In Amerika első részeit. Most pedig rendezkedjetek be, ezentúl itt laktok egy jó ideig, érezzétek otthon magatokat! - vigyorodott el, összedörzsölte két tenyerét, majd felemelkedett a fotelból, és elköszönt a négy fiútól, akik szótlanul követték őt pillantásukkal.
Richie felhúzta a lábait törökülésbe, aztána jobb térdére könyökölt és Izzyre figyelt.
- Nekem kell a legnagyobb szoba - motyogta alig hallhatóan a rasztás.