Síri csend volt odabenn jódarabig. Még a légy zümmögését sem lehetett hallani, nemhogy az odakint időző tömeg lármáját. Az apró ablakon át szellőzött a kis helyiség, és ott szűrődött be kevéske fény is. A rövid, kopott függöny hangtalanul lengedezett csak. Aztán hirtelen megszűnt a mázsás némaság és a hűvös nyugalom.

Nagy robajjal tépte fel valaki az ajtót kívülről. Azaz inkább valakik. Türelmetlenül rontottak be, aztán húzták-vonták egymást egyre beljebb és beljebb. Egy pillanatra megálltak, majd miután a kulcs egy határozott kattanással elfordult a zárban, újra egymásnak estek. Egészen a mosdókagylóig hátráltak, botladozva. A fiú gyengéden, mégis határozottan vezette a lányt. Mikor aztán ő megérezte maga mögött a hűvös csempét, megtorpant. Hátát a falnak vetve várt, és figyelte, ahogyan közeledik felé a másik. Nem tétován, hanem magabiztosan és céltudatosan. Elsöpörte a lány hosszú haját, szabaddá téve ezzel a nyakát. Apró, forró csókokat lehelt bársonyos bőrére, mélyeket szippantott közben a parfümének illatából, és teljesen megrészegülve tőle, ösztönösen cselekedett tovább. Ajkai továbbhaladtak az arca felé, majd hosszas, szenvedélyes csókban forrtak össze a lány szájával. Kezei, melyekkel eddig a falra támaszkodott, most végigfutottak a lány hátán, magához húzva őt, utána pedig hosszasan elkalandozott vele a testén.

A lány hasonló vággyal viszonozta a csókot, mialatt lassan lefejtette az elegáns szett részét képező zakót a fiúról. Az értékes anyagú ruhadarab most ócska rongyként, hanyagul hullott a földre, és terült el ott. Az inget már nem hámozta le róla, csak kioldotta a gombjait, hogy láthassa a fiú testét. Közben csókolt, ott ahol érte őt, hallotta a mély sóhajokat, és ő maga is vontatottabban vette már a levegőt.

A fiú kábultan fúrta arcát a lány nyakába, lehunyta a szemeit, és próbált csak az érintésekre koncentrálni. Kezével felgyűrte a lenge szoknyát, és csöppnyi ellenkezést sem tapasztalva haladt tovább, aztán valamilyen égi csoda folytán öve leoldódott, nadrágja pedig szép lassan, megadóan a földre csusszant. A falnak döntötte a lányt, érezte, ahogy az átkarolja a nyakát, és csípője köré fonja lábait.

A levegő fülledten és melegen vibrált körülöttük. Az agyuk zsibbadt, és nem tudtak már a külvilágra koncentrálni. Elfeledték a kint mulató tömeget, elfeledtek mindent. A fiú heves iramot diktált, vadul csókolva közben a lány remegő ajkait.  

A vastag fal pedig jótékonyan nyelt el minden apró nyögést, amit nem sikerült visszafojtaniuk…